3. Kék. Asszociációk

I.
Kedves naplóm, az Ő szeme!
Mint verembe estem bele...
Tekintete keserédes,
Színe égszín keverékes.

II.
Halványkék pléd. Édesanyám
aggódással teríti rám.
S ha gyógyszert nem is  kapok,
érzem ettől meggyógyulok.

III.
Frissen nyírt fű. Hanyatt fekszem.
Szemem egemre meresztem.
Két színnel játszom, beleképzelem
felhőképregénybe szellő életem.





.

2. Kánikula

"Hello napfény! szia meleg!

Most zsebedbe beteheted!"
Mondanád ha nem olvadna
hajzseléd a homlokodra.

S ebben a hőségben te állat

megígérted fűnek fának,

hogy versbe szeded elméleted

átgondolod, legépeled,

milyen is az, ha egy kolis

olyan hisztis, mint egy ovis,

és nyavalyog és kiposztolja:

szar az élet negyven fokba'.

Akartál egy jó csattanót,

színes élcet, nem csak fakót

de mivel a hőguta határán vagy,

hűtöd magad: hidegen hagy. :)

1. A koli macskája

Kolimacskának bizony, nagyon nehéz lenni.

Meghúzódni egy zugban és onnan figyelni,

játszani egy szöcskével, aki arra téved,

egész nap csak lustulni és élvezni a létet.

Olyan megterhelő mindig csak pihenni,
néha elkóborolni, majd hasat tele enni,
tenni róla, hogy rólam tudomást se vegyenek,
hogy azt higgyék fontosak, a nagy otromba emberek.

És a legtöbb közülük, hogy vagyok fel se fogja,

csak néha-néha néz rám, de még azt is unja.

Ha értenék milyen fontos, hogy a nevemet sem tudják

annyira ostobák, hogy rögtön megtanulnák.

0. Levélet

Elszáradt falak között, fakón ülök csendben.

Kinn friss levegő, fúj a szél de én itt rekedtem.

Sok-sok éve ez a hely kővé, jéggé dermedt.

Elsuhanó vágyak, álmok kis harangja csenget.

Próbálkozok, földre hullok. Nem nyílik az ablak.

Néha bekukucskál valaki aztán tovább ballag.

Azon gondolkozom, gondolják-e, hogy gondolok?

Aztán rájövök, hogy nem és örökre elnémulok.

Kitárul az ajtó...Körülnéznek. Semmi.

Nehéz dolog négy fal között falevélnek lenni.