Hit

Ültél a hóesés előtt,

arcodon halványló rózsafolt.

Hitetlen szemed szögletében

az utolsó könnycsepp haldokolt.

Olyan este volt, mint a többi

csak a karácsonyfa állt idegen

a szoba sarkában, figyelve téged

hitetlenül és hidegen.

Nem értetted az égő fényét,

az ajándékot az ág alatt,

a legszebb dísz ezüstreményét

ami mindenkire ráragadt.

Aztán az Ő szemébe néztél,

akit a fa is hívőn ámult,

s aki újra gyermekké cseperedve

rád, mint egy csodára bámult.

Aznap este a hóesés előtt

arcodon vöröslő rózsa volt...

Hívő szemed szögletében

a hitetlenséged haldokolt.

Hétköznapi hatások

Sziréna szalad, szürke szemem előtt.
Találgatok mit látok: a múltat vagy a jövőt?

Én vagyok-e a cél. Vagy sajnálkozva fogok
nézni valakire, aki valakit itt hagyott.

A semmiből, mint egy álomban a pillangóözön
gyerektalpakat hallok futkosni a kövön.

Olyan boldogan szaladnak. Vállukon: a semmi.
Egy mosolyért cserébe meg tudnak szeretni.


Én meg csak állok bután a nagy döntésre készen:
szirénát hallgassak vagy pillangókat nézzek?

Egy.

Minden lezsibbad. Az sem fontos ki vagy.

A szíved dobbanása egy ütemnyit kihagy.

Lemerül a külvilág, épp készül egy emlék.

Ha ismernék az érzést, ők is ezt szeretnék.

De nem tudhatja akárki, ez mért olyan nagy szó:

csak aki mellettem áll és olyan könnyfakasztón

néz rám, és az arcán ott van a jegy:

ez az a pillanat. Ez az az egy.

Én

Neked a világvége: ameddig el mersz menni.
Nekem oda kellett megszületni.
Neked ott a határ, ahol látod az eget.
Nekem csillagból kirakott erőltetett menet.
Neked könnyű, könnyen élni, tele bátorsággal.
Én félve állok a félelemnek háttal.

Te reménykedő vagy és undorítóan boldog.
Én könny-kicsordulva játszok akkordot...
Te beleszagolsz a levegőbe és csak örülsz a létnek.
Én azt mondom: "mit táncol ez a hülye? nézd meg!"
Te megállsz a tükör előtt és hátrafogod a hajad.
Én órákig nézem képet és mégsem találom magam.

Te vagy akit ismernek, akik csak simán néznek.
Én vagyok akit látnak, akik a falak mögé lépnek.

A régi barátokhoz

Ismertél.  Tán, mint senki más.
Barát voltál ez nem vitás!
A múltam kőbe írt szakasza,
egykori bánatom vigasza.

Ragyogtam sokszor, hogy te láss,
(hisz barát voltál, ez nem vitás)
hogy észrevegyél a ködben is,
hogy egésznek érezz törten is.

De elszakadtunk, mert ez az élet
és elengedni vagy utálni téged
felesleges és nem is lehet,
még is azt mondom:  "isten veled!".

Bár magamban csak. Hisz így szokás.
Mert szakítani - ez nem vitás -
baráttal nyíltan nem fog az ember
vagy nem tud, vagy talán csak senki nem mer...

Csend

Egy vers, egy sor, egy szó, egy betű.
Egy gyertya, egy könny mi oly keserű.
Egy fájdalmat sejtető szomorú lehelet

a régi, elkopott, halovány kép  mellett.

Egy barát, egy tanár, egy példa, egy társ.
Mindegyik Ő volt, mégis mindegyik más.
Várod a hangot, várod a reményt.
De nem felelnek rá. Riasztón kemény

a Csend. A magány. A hiány. A nem.
Mert nem nyílik már fel többet a szem.
És düh, mert csak csöndet hagyott neked,
mert nem mondja már soha ki a neved!

...

Egy vers, egy sor, egy szó, egy betű.
Egy gyertya egy könny és egy kis derű:
mert lehet, hogy nem kaphattál többet.
De van, aki nem hallja a csöndet.

Örökre

Majdan feledésbe merülő arcom:
a kezeden pihen.
Lelkem most fogasra akasztom
és elcsenem tied.

Pihenek és elmélázok,
nem nyom semmi teher.
Nyugalmad alatt nem ázok
gondesőtől sem el.

Néha lángol, néha megfagy
köztünk a levegő.
Néha marad néha elhagy
a tudat, hogy: én meg ő.

De ha megrémiszt ritkán,
hogy nem létezik az örök.
A "mi"-ben tisztán,
boldogan elmerülök.

Taznak a mosás rejtelmeiről. :)

Hello, szia portás néni én vagyok a Taz.
Mondd, hogy működik ez a mosás meg hogy mi is az?
Fejszámolok, eltévedek, mi ez a sok szám itt:
Ha két kijelző van a gépen vajon az is számít?

Hogy melyik is az A épület, megmondják majd mások!
Más embert is érnek ilyen csoda csalódások.

Elszaladok,visszajövök de ami a lényeg:
hogy ha mosni nem is tudok,- de komolyan tényleg -,
ezt is kirobbanó örömmel, vigyorogva teszem.
Így legalább nem rajtam nevetnek, hanem együtt velem. :)

18. Kávé

A kelleténél eggyel több bögrével ittam.
Komoran várom a hajnalt, miközben már itt van.
Belefeketedik a lelkem is a vizes forró zaccba.
Mintha kiugrana a szívem... Mintha bent maradna.

Rituálé. Illatok. Kanál-kerámia dallam.
Reményalagút keresés a fehér, hideg habban.
Beleízlel a szívem a lassan hűlő zaccba.
Mintha párologna a lelkem... mintha itt maradna.

17. Düh

Hadd legyek ma dühös és mérges és... Csak én.
A káosz-világ közepén.
Ahol mindenki elveszett és olyan felháborítóan más.
Ahol talpra állni már csak megszokás.

Ne hassanak ma meg az apró csodák!
Ne is keressem a nyomát
az értelemnek. A miértnek. A nemnek.
A talán másoknál is szerelemnek.

Ami megadatott. És örök menedék.
Amin nem fog az időlepedék,
ahol menny nekem a föld, ami nincs.
 De ne létezzen ma semmi kincs!

Most muszáj, hogy dühömtől összedőljön minden!
Kell a harag-rom, hogy újraépítsem
védőfalam, és ne lássam rajta a károkat.
Hadd szőjek új, tiszta álmokat...

16. Előítélet

Ketten ülnek egy padon
egy lenge, langyos szombaton.
Ő azt gondolja: "Vá ez a csaj
nem több, mint egy üres kacaj.

És állandóan fecseg, beszél
poén nélkül viccet mesél.
És ha egy ismerőst lát odaszalad,
átölelt már vagy húsz nyakat!

Mint egy ovis, belevág a szóba
pedig nincs is mondanivalója.
És a táskájából 10 percenként
kerül elő az édesség."

 Ketten ülnek egy padon,
egy szeles, szürke szombaton.
Ő azt gondolja: "Jaj ez a srác
remélem, hogy vastag a máz.

És nem jön rá mi van itt legbelül,
mint egy befelé fordított tükör.
Mint egy elveszett gyerek a parkban
mint a  hang egy elcsépelt dalban."

Két idegen egy padon
egy hűvös, hamis szombaton.

15. Elszakadás

Mint egykor létezett magadnak büszke mása
másképp sétálsz most be a szobába.
És úgy érzem, ez kettőnk csúfolása
mert régen másképp néztél másra
és rám is, és velem a kék eget
együtt remélve szépeket.
Mert meghatároztál és meghatároztalak,
mint a ruha mintáját az alak.
Mert mindig tudtam a gondod
mert együtt voltam boldog
veled, ha láttam a redőt az arcodon
mikor túl voltál legszörnyűbb harcodon

De másképp lépsz be a szobába...
És nem jövök rá az okára.
Szeretném, ha maradnál
Ha kevesebbet akarnál.
Ha nem érnéd el a csillagot
amin az áll, hogy "elhagyott."
Ragyogón és olyan undorítóan szépen
és megad neked mindent, amit én nem.
Kevesebb leszek, ha te nélkülem több?
S bánod-e ezt majd később?
Fogsz-e ugyanúgy járni és kelni
könnyű lesz-e majd megismerni?
Vagy végleg elkopnak lépteid
és bocsánatkérő érveid.

És a szoba amibe majd belépsz
lesz-e majd még az enyém?

14. gyerekkor

Beleugrom a pocsolyákba,

mint ezernyi tenger hős királya.
Hintázok, repülök, űrhajós vagyok

engem hívnak a fénylő csillagok

amik gyémántok este, miközben félszegen
az ágyam sarkánál Istenem kérlelem:
Vigyázzon reánk, de leginkább Rájuk!

Váljon valóra mindegyik álmuk.

Plüssállataim ülnek a földön.
Osztályterem ez nem pedig börtön.

Most tanítom őket, matekból írnak
s ha rossz jegyet kapnak, szegények sírnak.

Vasárnap reggel, de nyitva a szemem.
Rajzfilmmel kezdem legjobb reggelem.
Jutalmam azért mert hétköznap játszom.
Legalábbis én jogosnak látom.

Anya nincs  itthon, indul a bevetés!
Kell, hogy legyen egy szép meglepetés
mire hazaér, mert szeretjük és várjuk.
Mert mindent tudó, erős, szuperhősnek látjuk.

Ébredek lassan, ez csak a múlt:
Annyira szép de oly megfakult.
És nem sírok most mert sírni látlak.
Játéka sincsen már minden árnynak.

De nyomja a lábam a szűk gyerekcipő
hiába szaladt el közben az idő.

 

13. A királylány mosoly

A Királylány kívánt: legyen néhány ríme
mit neki vésnek lapra, el is kezdem íme:

Van egy olyan mondás: létezik a görbe,

ami egyenessé teszi azt is, mi gödörbe

hullt, és amitől szomorkodsz.

De jobb lesz attól, hogy valaki mosolyt hoz

a percbe, amit kudarcnak láttál.
S e pillanattól mégis, kicsit más már
a napod, még ha nem is tudod
honnan indult ez a kedves, kicsit abszurd dolog.

És Ő ilyen. És nem ezeréves jóbarát.
De akkor is, tüskés árkon-bokron át
vigyorral a száján, lufival a kézben
szalad együtt veled úgy, hogy nem is kérted.

És vidám és állandóan fülig ér a szája.
Mert olyan ember Ő, ki ha belép egy szobába,
jobb kedvre derül az is aki komoly.
Pedig apró kis varázslat a királylány mosoly

amivel bír,amit használ, s mi eszembe jut akkor
ha tollam hegye a papírra róla verset karcol. :)

12./ II. "levelek, percek, erek, terek, kerek, lehet, veled, telet, lelek, lélek, élet"

A múlt:
Szerelmes levelek
elszórva a padlón.
Hidegen fekszenek

és olyan könnyfakasztón

és bénulnak a percek,
mert elmentél és nem vagy.
Pedig olyan forrón szeretlek
hogy nélküled megfagy

ereimben a vér. Most rossz.
De lesz majd talán újra
olyan nap, hogy emléked
ismét nyugovóra

enged térnem. Hisz este a tér nem
lélegzik, mert nem hagyod.
Vagy az emléked, vagy az idő
de lehet, hogy én vagyok.

11. Zene

Kattog az ütem
benne két fülem
elmerül, megkerül
fáradtan elterül.

Fekete pontok,

színes akkordok
szememben égnek,
neked zenélnek.

...

Hagysz-e itt egyedül
és szívem lemerül,
majd lehangolt zongora
lesz új, bús, árny otthona?

Vagy leszel-e hangszerem,
amíg én kergetem
 játékos pengetőd
a soha meg nem levőt?

És játszol ugye rajtam?
Mert én is itt maradtam
szívverésben, bajban
zenében vagy zajban.

10. Vita az ördöggel

- Ki a következő? Kora? Neve? Bűne?

Haladjunk, két perc múlva tűzbe
kell vesselek. De semmi ijedelem.
Bár nem hazudik a földi hiedelem,
fájni fog örökké, hozzászokni nehéz.
Tényleg nem kellemes, ha a pokol emészt

el. De bűnhődnöd kell. Lelkedet eladtad.
S még a sor sem halad rendesen miattad.

- Egyetlen kérdésem sem lehet?
- Hogy miért történik és miért éppen veled?
Ugyanaz a nóta, egyformák vagytok
végtelen esély, de többet akartok.

És miért is lennél te különleges?

- Mert mindig tudtam hogy mi a helyes!

Mert én vagyok az. Az egyetlenegy!
Az én helyem ott van! Vár fenn a menny.

ÉN vagyok az! Más mint a többi,

a minta, akibe nem lehet kötni!

Hallgass végig, ne engedj tovább!
Csak egyet tettem, csak egy ostobát...

És te vettél rá arra, hogy lelkemet eladjam!
Egy ígéretért mit soha nem kaptam

meg. Te vagy a bűnös! És még Te ítélsz?

Ki a semmiért egy emberi lelket kérsz?

...

Kérdések zöme, vádlások sorban

hangoztak örökké a végtelen korban.

De a választ, ő bizony soha nem hallhatta

mert az angyal ki békéjét adhatta,

ebben a sorban fel nem tarthatta.

Egy másik sor előtt várt békésen

s mert sor hossza nincs egy méter sem,

minden kérdésre szívesen felel

s mikor partnere békére lel,

elmondja neki a legfontosabbat,

hogyha bár életben nem is maradhat

de lesz egy dolog mi eldönthető:

miért épp ide és miért pont Ő.

9. Csoki

"Mennyi bánat, mennyi bú" mondanák ha látnák
és persze ha léteznének fenn a kisangyalkák.

Nézed a zivatart és számolod a cseppeket.

Délutáni programod: szív a semmin elmereng.

Lehetne egy boldog nap is. Vagy éppen csak átlagos.

Nem kéne a gondfelhő, mit eső után pára mos.

"Biztosan az ő ötletük" mondanád, ha kéne

valótlan magyarázat a csoki-létezésre.

8. Gabinak: hiszti

Egyszer egy királylány mit gondolt magába'
beleszeretett, egy kedves szép mosolyú srácba.

Éltek, éldegéltek, bajtól sose féltek,
- ha együtt tették - örültek ha pocsolyába léptek.

De a párok élete nem csak játék és mese,
mert a királyfinak bizony sokat sírt kedvese.

Oka néha nem volt, célja sem sok akadt
de krokodil könny bizony, nagyon sokszor fakadt.

Ellenszere ha volt, senki nem ismerte.
De a királyfi a lányt mégis elviselte.

S mikor éppen nem volt hiszti, a lány magán nevetett,
hisz olyan királyfit csókolt, ki soha sem brekegett.

Nem fogadkozott, vagy ígérgetett olyat,
hogy szeméből majd olykor olykor nem csordul ki patak,

de tudta, igyekszik mindig olyan lenni,
akit hisztijével együtt is lehet majd szeretni. :)

7. Kék

Kék

I.
Kedves naplóm, az Ő szeme!
Mint verembe estem bele...
Tekintete keserédes,
Színe égszín keverékes.

II.
Halványkék pléd. Édesanyám
aggódással teríti rám.
S ha gyógyszert nem is  kapok,
érzem ettől meggyógyulok.

III.
Frissen nyírt fű. Hanyatt fekszem.
Szemem egemre meresztem.
Két színnel játszom, beleképzelem
felhőképregénybe szellő életem. 

IV.

Emlékfoszlány. Nyári eső.
Testvérem, az épp eleső
kis totyogós, alig három.
Aggodalmam, boldogságom.

V.
A postaíron egyik fele
kezem szívet rajzol vele.
„Pirossal kell!” Nem értenek.
Az én világom pont így kerek.

VI.
Golyóstollból folyó tinta.
„A jó tanuló, Ő a minta.”
De engem csak az érdekel

Kedvenc tollam, hogy vérzik el.

VII.
Üveggolyó szemem előtt,
rajta kémlelem a jövőt.
S ha rosszat látok benne.
Gyorsan elrejtem zsebembe'.

6. Kihűlt kapcsolat

Felemeled, leteszed kicsi szíved elém.
Fél kettő múlt, máshol épp kihűl az ebéd.

Felemeled, leteszed kicsi kezed elém.
De nem érintesz vele, vagy kapaszkodsz már belém.

Felemeled, leteszed kicsi szemed elém.
Gyönyörű, könnytelen, könyörtelen erény.

Felemeled, leteszed kicsi térded elém.
Imádkozni jó lesz. Ha már úgysincs remény.

Felemeled, leteszed kicsi lelked elém.
Ez az utolsó perc. Tudjuk. Nyílként hasít belénk.

Felemeled, leteszed részeidet elém.
Hogy, megértsem, hogy tudjam: már rég egyik sem enyém.

5. Valami régi

Nézem a telefont.

Benne egy SMS

Olvas.

Beszélsz, valaki

épp keres

Folytasd.

Illatod beszívom,

tekinteted rajtam

Emlék.

A buli a legjobb.

Jobb mint akartam

Mennék.

Itt van valaki,

lehet, hogy érdekel

Ámen.

Majd a gondolat

oldalba térdepel

Á nem....

Úgy kerüllek, hogy

bármikor láthass

Szívverés.

Azt kívánom,

hogy többé ne bánthass

Tévedés.

4. "pár kell már annak a halálhoz is, aki szeret."

Késő éjjel, lassú dallam
épp a holdfényszonátát
hallgattam.

Hangulatába révedek,
elalszom. Álmodok.
A múltamba tévedek.

-

Mit ér az egy? Mély levegő.
Mondhatná rám is,
hogy Ő.

Az élet nehéz. A magány nagyúr.
Kell valaki! Kell
piszkosul.

-

Légyzümmögés. Felriadok.
Gyorsan a másik oldalra
fordulok.

Szememre lassan jön az álom.
benne magamat, a jelenben
találom.

-

"Tudod a nap legjobb része
mikor leülsz mellém.
Kéz a kézben,

nem mesélek, mégis figyelsz
nem kérdezlek,  mégis
felelsz."

-

Csörren a vekker, reggeli óra
már nem térek újra
nyugovóra.

A jövő képén ébren gondolkozom,
miközben épp a könyvet
lapozgatom.

-

Benne e négy sor, zavaros és sötét
de nekem boldog jövőkép
mit e két

embernek, Neki és nekem, akarok és tudok.
Addig és amikor végleg
elnémulok.

"S ahogy szeretnem kín s bú nélküled

s álom veled:

pár kell már annak a halálhoz is,

aki szeret."

3. Kék. Asszociációk

I.
Kedves naplóm, az Ő szeme!
Mint verembe estem bele...
Tekintete keserédes,
Színe égszín keverékes.

II.
Halványkék pléd. Édesanyám
aggódással teríti rám.
S ha gyógyszert nem is  kapok,
érzem ettől meggyógyulok.

III.
Frissen nyírt fű. Hanyatt fekszem.
Szemem egemre meresztem.
Két színnel játszom, beleképzelem
felhőképregénybe szellő életem.





.

2. Kánikula

"Hello napfény! szia meleg!

Most zsebedbe beteheted!"
Mondanád ha nem olvadna
hajzseléd a homlokodra.

S ebben a hőségben te állat

megígérted fűnek fának,

hogy versbe szeded elméleted

átgondolod, legépeled,

milyen is az, ha egy kolis

olyan hisztis, mint egy ovis,

és nyavalyog és kiposztolja:

szar az élet negyven fokba'.

Akartál egy jó csattanót,

színes élcet, nem csak fakót

de mivel a hőguta határán vagy,

hűtöd magad: hidegen hagy. :)

1. A koli macskája

Kolimacskának bizony, nagyon nehéz lenni.

Meghúzódni egy zugban és onnan figyelni,

játszani egy szöcskével, aki arra téved,

egész nap csak lustulni és élvezni a létet.

Olyan megterhelő mindig csak pihenni,
néha elkóborolni, majd hasat tele enni,
tenni róla, hogy rólam tudomást se vegyenek,
hogy azt higgyék fontosak, a nagy otromba emberek.

És a legtöbb közülük, hogy vagyok fel se fogja,

csak néha-néha néz rám, de még azt is unja.

Ha értenék milyen fontos, hogy a nevemet sem tudják

annyira ostobák, hogy rögtön megtanulnák.

0. Levélet

Elszáradt falak között, fakón ülök csendben.

Kinn friss levegő, fúj a szél de én itt rekedtem.

Sok-sok éve ez a hely kővé, jéggé dermedt.

Elsuhanó vágyak, álmok kis harangja csenget.

Próbálkozok, földre hullok. Nem nyílik az ablak.

Néha bekukucskál valaki aztán tovább ballag.

Azon gondolkozom, gondolják-e, hogy gondolok?

Aztán rájövök, hogy nem és örökre elnémulok.

Kitárul az ajtó...Körülnéznek. Semmi.

Nehéz dolog négy fal között falevélnek lenni.