Hosszú hűs tél lapul lábamnak nyomában.
Vajon eljutottam-e már oda, hova vágytam...
Gyermekként nézzük égboltunkat, este.
Ki szuperhős jövőt, ki megnyugvást keresve.
Én gyakran meredeztem, nem reméltem nagyot:
kicsi házat, kicsi kutyát, kicsi napnyugatot.
Egy üveg bort egy jó baráttal, olykor átbeszélve
legátlagosabb napunk, másikat remélve.
És ma bosszankodom. Hogy újra csöpög a csap.
Hogy a kinézetem, a bankszámlám is vacak.
Aztán észhez térek, és hátradőlök bátran
Kicsi házban, kis kutyával, mire régen vágytam.
Barna szemeidben ott a napnyugatom.
Kivel jelenemet ébren álmodhatom.
