Ismertél. Tán, mint senki más.
Barát voltál ez nem vitás!
A múltam kőbe írt szakasza,
egykori bánatom vigasza.
Ragyogtam sokszor, hogy te láss,
(hisz barát voltál, ez nem vitás)
hogy észrevegyél a ködben is,
hogy egésznek érezz törten is.
De elszakadtunk, mert ez az élet
és elengedni vagy utálni téged
felesleges és nem is lehet,
még is azt mondom: "isten veled!".
Bár magamban csak. Hisz így szokás.
Mert szakítani - ez nem vitás -
baráttal nyíltan nem fog az ember
vagy nem tud, vagy talán csak senki nem mer...
2013. november 17., vasárnap
2013. november 1., péntek
Csend
Egy vers, egy sor, egy szó, egy betű.
Egy gyertya, egy könny mi oly keserű.
Egy fájdalmat sejtető szomorú lehelet
a régi, elkopott, halovány kép mellett.
Egy barát, egy tanár, egy példa, egy társ.
Mindegyik Ő volt, mégis mindegyik más.
Várod a hangot, várod a reményt.
De nem felelnek rá. Riasztón kemény
a Csend. A magány. A hiány. A nem.
Mert nem nyílik már fel többet a szem.
És düh, mert csak csöndet hagyott neked,
mert nem mondja már soha ki a neved!
...
Egy vers, egy sor, egy szó, egy betű.
Egy gyertya egy könny és egy kis derű:
mert lehet, hogy nem kaphattál többet.
De van, aki nem hallja a csöndet.
Egy gyertya, egy könny mi oly keserű.
Egy fájdalmat sejtető szomorú lehelet
Egy barát, egy tanár, egy példa, egy társ.
Mindegyik Ő volt, mégis mindegyik más.
Várod a hangot, várod a reményt.
De nem felelnek rá. Riasztón kemény
a Csend. A magány. A hiány. A nem.
Mert nem nyílik már fel többet a szem.
És düh, mert csak csöndet hagyott neked,
mert nem mondja már soha ki a neved!
...
Egy vers, egy sor, egy szó, egy betű.
Egy gyertya egy könny és egy kis derű:
mert lehet, hogy nem kaphattál többet.
De van, aki nem hallja a csöndet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)