Itt susog el épp emléked...
Átjár minden rozzant szobát,
szívveréssel adjuk tovább.
Fel-fel zengsz egy szellődalban,
a téged áldó szép szavakban.
Élsz a gyertya viaszában
a megszáradt könny vigaszában.
Rád gondolunk... Ugye tudod?
És álmunkban azt álmodod:
itt ülsz lenn és köszönsz nekünk,
s a boldogságtól, ó, nevetünk...
