15. Elszakadás

Mint egykor létezett magadnak büszke mása
másképp sétálsz most be a szobába.
És úgy érzem, ez kettőnk csúfolása
mert régen másképp néztél másra
és rám is, és velem a kék eget
együtt remélve szépeket.
Mert meghatároztál és meghatároztalak,
mint a ruha mintáját az alak.
Mert mindig tudtam a gondod
mert együtt voltam boldog
veled, ha láttam a redőt az arcodon
mikor túl voltál legszörnyűbb harcodon

De másképp lépsz be a szobába...
És nem jövök rá az okára.
Szeretném, ha maradnál
Ha kevesebbet akarnál.
Ha nem érnéd el a csillagot
amin az áll, hogy "elhagyott."
Ragyogón és olyan undorítóan szépen
és megad neked mindent, amit én nem.
Kevesebb leszek, ha te nélkülem több?
S bánod-e ezt majd később?
Fogsz-e ugyanúgy járni és kelni
könnyű lesz-e majd megismerni?
Vagy végleg elkopnak lépteid
és bocsánatkérő érveid.

És a szoba amibe majd belépsz
lesz-e majd még az enyém?

14. gyerekkor

Beleugrom a pocsolyákba,

mint ezernyi tenger hős királya.
Hintázok, repülök, űrhajós vagyok

engem hívnak a fénylő csillagok

amik gyémántok este, miközben félszegen
az ágyam sarkánál Istenem kérlelem:
Vigyázzon reánk, de leginkább Rájuk!

Váljon valóra mindegyik álmuk.

Plüssállataim ülnek a földön.
Osztályterem ez nem pedig börtön.

Most tanítom őket, matekból írnak
s ha rossz jegyet kapnak, szegények sírnak.

Vasárnap reggel, de nyitva a szemem.
Rajzfilmmel kezdem legjobb reggelem.
Jutalmam azért mert hétköznap játszom.
Legalábbis én jogosnak látom.

Anya nincs  itthon, indul a bevetés!
Kell, hogy legyen egy szép meglepetés
mire hazaér, mert szeretjük és várjuk.
Mert mindent tudó, erős, szuperhősnek látjuk.

Ébredek lassan, ez csak a múlt:
Annyira szép de oly megfakult.
És nem sírok most mert sírni látlak.
Játéka sincsen már minden árnynak.

De nyomja a lábam a szűk gyerekcipő
hiába szaladt el közben az idő.

 

13. A királylány mosoly

A Királylány kívánt: legyen néhány ríme
mit neki vésnek lapra, el is kezdem íme:

Van egy olyan mondás: létezik a görbe,

ami egyenessé teszi azt is, mi gödörbe

hullt, és amitől szomorkodsz.

De jobb lesz attól, hogy valaki mosolyt hoz

a percbe, amit kudarcnak láttál.
S e pillanattól mégis, kicsit más már
a napod, még ha nem is tudod
honnan indult ez a kedves, kicsit abszurd dolog.

És Ő ilyen. És nem ezeréves jóbarát.
De akkor is, tüskés árkon-bokron át
vigyorral a száján, lufival a kézben
szalad együtt veled úgy, hogy nem is kérted.

És vidám és állandóan fülig ér a szája.
Mert olyan ember Ő, ki ha belép egy szobába,
jobb kedvre derül az is aki komoly.
Pedig apró kis varázslat a királylány mosoly

amivel bír,amit használ, s mi eszembe jut akkor
ha tollam hegye a papírra róla verset karcol. :)

12./ II. "levelek, percek, erek, terek, kerek, lehet, veled, telet, lelek, lélek, élet"

A múlt:
Szerelmes levelek
elszórva a padlón.
Hidegen fekszenek

és olyan könnyfakasztón

és bénulnak a percek,
mert elmentél és nem vagy.
Pedig olyan forrón szeretlek
hogy nélküled megfagy

ereimben a vér. Most rossz.
De lesz majd talán újra
olyan nap, hogy emléked
ismét nyugovóra

enged térnem. Hisz este a tér nem
lélegzik, mert nem hagyod.
Vagy az emléked, vagy az idő
de lehet, hogy én vagyok.

11. Zene

Kattog az ütem
benne két fülem
elmerül, megkerül
fáradtan elterül.

Fekete pontok,

színes akkordok
szememben égnek,
neked zenélnek.

...

Hagysz-e itt egyedül
és szívem lemerül,
majd lehangolt zongora
lesz új, bús, árny otthona?

Vagy leszel-e hangszerem,
amíg én kergetem
 játékos pengetőd
a soha meg nem levőt?

És játszol ugye rajtam?
Mert én is itt maradtam
szívverésben, bajban
zenében vagy zajban.

10. Vita az ördöggel

- Ki a következő? Kora? Neve? Bűne?

Haladjunk, két perc múlva tűzbe
kell vesselek. De semmi ijedelem.
Bár nem hazudik a földi hiedelem,
fájni fog örökké, hozzászokni nehéz.
Tényleg nem kellemes, ha a pokol emészt

el. De bűnhődnöd kell. Lelkedet eladtad.
S még a sor sem halad rendesen miattad.

- Egyetlen kérdésem sem lehet?
- Hogy miért történik és miért éppen veled?
Ugyanaz a nóta, egyformák vagytok
végtelen esély, de többet akartok.

És miért is lennél te különleges?

- Mert mindig tudtam hogy mi a helyes!

Mert én vagyok az. Az egyetlenegy!
Az én helyem ott van! Vár fenn a menny.

ÉN vagyok az! Más mint a többi,

a minta, akibe nem lehet kötni!

Hallgass végig, ne engedj tovább!
Csak egyet tettem, csak egy ostobát...

És te vettél rá arra, hogy lelkemet eladjam!
Egy ígéretért mit soha nem kaptam

meg. Te vagy a bűnös! És még Te ítélsz?

Ki a semmiért egy emberi lelket kérsz?

...

Kérdések zöme, vádlások sorban

hangoztak örökké a végtelen korban.

De a választ, ő bizony soha nem hallhatta

mert az angyal ki békéjét adhatta,

ebben a sorban fel nem tarthatta.

Egy másik sor előtt várt békésen

s mert sor hossza nincs egy méter sem,

minden kérdésre szívesen felel

s mikor partnere békére lel,

elmondja neki a legfontosabbat,

hogyha bár életben nem is maradhat

de lesz egy dolog mi eldönthető:

miért épp ide és miért pont Ő.

9. Csoki

"Mennyi bánat, mennyi bú" mondanák ha látnák
és persze ha léteznének fenn a kisangyalkák.

Nézed a zivatart és számolod a cseppeket.

Délutáni programod: szív a semmin elmereng.

Lehetne egy boldog nap is. Vagy éppen csak átlagos.

Nem kéne a gondfelhő, mit eső után pára mos.

"Biztosan az ő ötletük" mondanád, ha kéne

valótlan magyarázat a csoki-létezésre.

8. Gabinak: hiszti

Egyszer egy királylány mit gondolt magába'
beleszeretett, egy kedves szép mosolyú srácba.

Éltek, éldegéltek, bajtól sose féltek,
- ha együtt tették - örültek ha pocsolyába léptek.

De a párok élete nem csak játék és mese,
mert a királyfinak bizony sokat sírt kedvese.

Oka néha nem volt, célja sem sok akadt
de krokodil könny bizony, nagyon sokszor fakadt.

Ellenszere ha volt, senki nem ismerte.
De a királyfi a lányt mégis elviselte.

S mikor éppen nem volt hiszti, a lány magán nevetett,
hisz olyan királyfit csókolt, ki soha sem brekegett.

Nem fogadkozott, vagy ígérgetett olyat,
hogy szeméből majd olykor olykor nem csordul ki patak,

de tudta, igyekszik mindig olyan lenni,
akit hisztijével együtt is lehet majd szeretni. :)

7. Kék

Kék

I.
Kedves naplóm, az Ő szeme!
Mint verembe estem bele...
Tekintete keserédes,
Színe égszín keverékes.

II.
Halványkék pléd. Édesanyám
aggódással teríti rám.
S ha gyógyszert nem is  kapok,
érzem ettől meggyógyulok.

III.
Frissen nyírt fű. Hanyatt fekszem.
Szemem egemre meresztem.
Két színnel játszom, beleképzelem
felhőképregénybe szellő életem. 

IV.

Emlékfoszlány. Nyári eső.
Testvérem, az épp eleső
kis totyogós, alig három.
Aggodalmam, boldogságom.

V.
A postaíron egyik fele
kezem szívet rajzol vele.
„Pirossal kell!” Nem értenek.
Az én világom pont így kerek.

VI.
Golyóstollból folyó tinta.
„A jó tanuló, Ő a minta.”
De engem csak az érdekel

Kedvenc tollam, hogy vérzik el.

VII.
Üveggolyó szemem előtt,
rajta kémlelem a jövőt.
S ha rosszat látok benne.
Gyorsan elrejtem zsebembe'.

6. Kihűlt kapcsolat

Felemeled, leteszed kicsi szíved elém.
Fél kettő múlt, máshol épp kihűl az ebéd.

Felemeled, leteszed kicsi kezed elém.
De nem érintesz vele, vagy kapaszkodsz már belém.

Felemeled, leteszed kicsi szemed elém.
Gyönyörű, könnytelen, könyörtelen erény.

Felemeled, leteszed kicsi térded elém.
Imádkozni jó lesz. Ha már úgysincs remény.

Felemeled, leteszed kicsi lelked elém.
Ez az utolsó perc. Tudjuk. Nyílként hasít belénk.

Felemeled, leteszed részeidet elém.
Hogy, megértsem, hogy tudjam: már rég egyik sem enyém.

5. Valami régi

Nézem a telefont.

Benne egy SMS

Olvas.

Beszélsz, valaki

épp keres

Folytasd.

Illatod beszívom,

tekinteted rajtam

Emlék.

A buli a legjobb.

Jobb mint akartam

Mennék.

Itt van valaki,

lehet, hogy érdekel

Ámen.

Majd a gondolat

oldalba térdepel

Á nem....

Úgy kerüllek, hogy

bármikor láthass

Szívverés.

Azt kívánom,

hogy többé ne bánthass

Tévedés.

4. "pár kell már annak a halálhoz is, aki szeret."

Késő éjjel, lassú dallam
épp a holdfényszonátát
hallgattam.

Hangulatába révedek,
elalszom. Álmodok.
A múltamba tévedek.

-

Mit ér az egy? Mély levegő.
Mondhatná rám is,
hogy Ő.

Az élet nehéz. A magány nagyúr.
Kell valaki! Kell
piszkosul.

-

Légyzümmögés. Felriadok.
Gyorsan a másik oldalra
fordulok.

Szememre lassan jön az álom.
benne magamat, a jelenben
találom.

-

"Tudod a nap legjobb része
mikor leülsz mellém.
Kéz a kézben,

nem mesélek, mégis figyelsz
nem kérdezlek,  mégis
felelsz."

-

Csörren a vekker, reggeli óra
már nem térek újra
nyugovóra.

A jövő képén ébren gondolkozom,
miközben épp a könyvet
lapozgatom.

-

Benne e négy sor, zavaros és sötét
de nekem boldog jövőkép
mit e két

embernek, Neki és nekem, akarok és tudok.
Addig és amikor végleg
elnémulok.

"S ahogy szeretnem kín s bú nélküled

s álom veled:

pár kell már annak a halálhoz is,

aki szeret."