Mosoly

Ha minden az agyadra megy és rajtad van a hiszti,
vegyél egy mély levegőt. Csukd be szemed. Nyisd ki.
S a pillanat, mialatt a pillaablak zárva van,
fordíts fejére a földet, legyen minden gondtalan.

Mert másodjára, máshogy: ránézel a világra,
látod majd, hogy oka volt, a rossz sem volt hiába.
És nevess majd ha megbotlasz vagy összetörsz egy poharat,
legyél vidám akkor is ha elvágod az ujjadat.

Te kacagj a legnagyobbat ha leeszed az ingedet,
görbítsd nevetésre szádat, ha őrangyalod nincs veled.
S ha komoly a baj, ha azt hiszed tényleg minden elveszett,
ha úgy érzed, hogy kétszáz tonna gond nyomja a szívedet,

ha az élet - azt gondolod - ezer átkot dob le rád,
vedd elő arcodnak leges-legszebb mosolyát!
Csinálj bolondot magadból, ha már bolond ez a világ.
Bánthat bárki vagy bármi, de te magadat ne bántsd.

Ti

Te olyan vagy mint a köd:
lassan szivárogsz el tőlem..
Hogy hiányod, mint a füst a dohányos
tüdejéből távozzon búsan, bőszen.

Te olyan vagy mint a kés:
éles penge ami nem ereszt, nem marasztal.
És nem lehet máshogy elválnunk csak a menyegzőn
vagy örök haraggal

Te olyan vagy mint a vér:
hazakötsz de nincs otthon maradásom.
Mindenem te vagy: a küzdés, a harc,
a szívem, az örök tagadásom.

Te olyan vagy mint a kő:
durva és fel nem emelhető.
Megkötött haldokló, mint a múlt,
számomra örökre megfakult.

Te olyan vagy mint a selyem:
könnyű mosoly az arcomon
ha gondolatom rád akad,
átsegítesz a harcomon.

Én pedig azokból kik számítanak
összegyúrva élek-halok.
Iderakott az élet és idefont a sors.
De belőletek voltam, vagyok

Ki innen

Csak áll ijesztőn az üres papír.

Le kéne tenni. Le kéne írni.

Egymás után csak betűket hányni.

Kiadni magadból, nem kibírni.

Reggel egy szippantásnak is

örültél az édes levegőből...

Erre az órára már a levegő gondolata

is levegőt öl.

Ebből a szögből nézve a pohár

sohasem lesz tovább tölthető.

Ha feladod, mind ami voltál

se létezhet többé már én meg ő.

Régen csak pörögni vágytál

és örülni annak, hogy élhetsz.

Ma már aprónak érzed magad ha nem

vagy közel mindenki szívéhez.

Gyereknek lenni, vagy kicsinek - kinek mi -

bátrabb és büszkébb csata volt.

Eltorzít mindent e kései óra, a pesszimizmusod

és a kor.

Bűnhődés

A tüzem nem tud őrlángon égni, hogy meg ne égessen téged.
A szenvedély én voltam és már nem látok benne semmi szépet
A tüzed nem tud őrlángon égni, hogy ne égessen meg engem.
Sóvárogtál értem, de nem tudod mellettem kell-e lenned.

Nem tudunk őrlángon égni, hogy ne égessük meg egymást.
Hiába válunk ketten szénné, még sem keresünk egy mást.

Tiltott gyümölcs

Nem kell a barátságom? Akarom!
Nekem adod a szíved? Elhagyom.
Sose szeretsz majd igazán? Vegyél el!
Papír vagy értem a tűzön? Csak égj el...

Ilyen egyszerű az egész? Tagadom.
Most bonyolult akarok lenni, vállalom!
Szebb a sok tett ha nem ilyen egyszerű.
Hadd legyek jó okkal folyton sajgó sebhelyű.

Jelen

Menjen messzebb aki tényleg ismer, mert gyenge már az álca:
bűneim fedő alatt. Lelkiismeret a fazékban. Tagadás a tálca.
Tudom, hogy semmi jó nem fő ki belőle, de mégis  megengedem:
a tálalás a fő, a kinézet, az íze mindegy majd megeszem.
Ha keserű, majd csak mosolygok, nem látsz hidd el semmit rajtam.
Ez az én ebédem. Az én étkem. Az én vétkem. Hisz én akartam.
Ha túl sós majd egy pohár vízzel többet kérek.
Nem bánok semmit csak, hogy repetát remélek.