lassan szivárogsz el tőlem..
Hogy hiányod, mint a füst a dohányos
tüdejéből távozzon búsan, bőszen.
Te olyan vagy mint a kés:
éles penge ami nem ereszt, nem marasztal.És nem lehet máshogy elválnunk csak a menyegzőn
vagy örök haraggal
Te olyan vagy mint a vér:
hazakötsz de nincs otthon maradásom.
Mindenem te vagy: a küzdés, a harc,
a szívem, az örök tagadásom.
Te olyan vagy mint a kő:
durva és fel nem emelhető.
Megkötött haldokló, mint a múlt,
számomra örökre megfakult.
Te olyan vagy mint a selyem:
könnyű mosoly az arcomon
ha gondolatom rád akad,
átsegítesz a harcomon.
Én pedig azokból kik számítanak
összegyúrva élek-halok.
Iderakott az élet és idefont a sors.
De belőletek voltam, vagyok
