A szívdobogást leteheted

Itt vagy otthon, itt a helyed:
A szívdobogást leteheted.
Nem vár - ma már - semmi munka,
süppedj el a nyugalomba.

Nézd a képet, lóg a falon.
Fülelj órát, kattog nagyon.
Merengj el egy butaságon,
ne agyalj most semmi vágyon.

Pihen minden: lábad, kezed.
A szívdobogást leteheted.
És rájössz ha nem feszengesz érte:
megteremtődik körülötted a béke.

12 megálló

Megpihent sóhajok körötted minden ablakon.

A levegő elunt tánccal szárítja arcodon:

a lepergettet. A lecsordultat. A "Már megint miért?"-et.

Ha létezne, elhinnéd, hogy tükörkísértet

az arc amibe nézel és vádolod szüntelen.
Önmarcangolás itt, amott gyötrelem,
amiért ó elszalad gyorsan az élet...
És már megint, még mindig rosszul éled!

Hogyan lehetnél jobb? Mit kéne tenned?
Mást kéne tanulnod? Kihez kéne menned?
Fontos vagy-e nekik? Fontosak-e neked?
És számít egyáltalán? Sírodra teheted?

A busz, az agyalás, a folyton révület
gödrei jelzik csak szolidan mélyüket:
pár apró, kis vonal díszíti arcodat.
Tizenkét megálló. A Katarzis elmarad.