a kezeden pihen.
Lelkem most fogasra akasztomés elcsenem tied.
Pihenek és elmélázok,
nem nyom semmi teher.
Nyugalmad alatt nem ázok
gondesőtől sem el.
Néha lángol, néha megfagy
köztünk a levegő.
Néha marad néha elhagy
a tudat, hogy: én meg ő.
De ha megrémiszt ritkán,
hogy nem létezik az örök.
A "mi"-ben tisztán,
boldogan elmerülök.
