Ültél a hóesés előtt,
arcodon halványló rózsafolt.
Hitetlen szemed szögletében
az utolsó könnycsepp haldokolt.
Olyan este volt, mint a többi
csak a karácsonyfa állt idegen
a szoba sarkában, figyelve téged
hitetlenül és hidegen.
Nem értetted az égő fényét,
az ajándékot az ág alatt,
a legszebb dísz ezüstreményét
ami mindenkire ráragadt.
Aztán az Ő szemébe néztél,
akit a fa is hívőn ámult,
s aki újra gyermekké cseperedve
rád, mint egy csodára bámult.
Aznap este a hóesés előtt
arcodon vöröslő rózsa volt...
Hívő szemed szögletében
a hitetlenséged haldokolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése