a személyem, a kincsem, a szárnyak
magasra emelnek, fel a vérző égig,
közönyödet távolból nézve végig.
Minden alkalommal ha hallak,
tollaim puhán betakarnak.
Felerősítik hasító hangod:
éltető kín azt befogadnom.
Minden alkalommal ha rám lépsz:
S cipőd aljának mézédes sárja
emlékkormokat nyom a szárnyba.
Letöröd a szárnyam minden alkalommal.
S hiába tartanám, szívemmel, alkarommal,
egyszer kihullik téged áhító tollam
s végre elmondhatom neked: angyal voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése