2014. május 6., kedd

harc poetica

Fűben fekszem. Csomósban.
Az éj felettem fogyóban:
Megáldom és megszidom.
Most felemelem! Nem bírom...

Várok rám és elkéstem:
a legszebb kanyart elnéztem.
Kisiklottam. Tetszett nagyon.
Megtalálom! El is hagyom.

Megrianok, menekülök:
közétek én nem vegyülök!
"Nem futhatsz el!" mondja a sors.
Felmentelek... de meglakolsz.

Mosoly van az arcon. Kelek.
Csak egy percig nem figyelek:
s feltűnik, hogy boldog vagyok.
Elengedsz és itt maradok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése