Szélmalom

Mint egy letépett seb:
újra meg újra.
Feldereng a szíve,
feldereng a búja.
Kaparom.

Mint egy ősrégi film
megint és megint,
tudom a percet,
tudom szám szerint.
Akarom.

Mint egy elvágott húr,
csak ne még, csak ne még,
és nem lesz több hang
és nem lesz már elég.
Tagadom.

...

Mint egy elunt, szép vers,
szürkeség, szürkeség
bánt, hogy elkopott
és bánt, hogy ó kéne még.
Hadarom.


Mint vállon a teher
csak vagyok, csak vagyok.
Semmit nem kapok
vagy mindent elhagyok.
Szélmalom.