A legnehezebb éjszaka te voltál nekem...
Ha sokat gondolok rá, elfelejthetem?
Vagy nem kopik el soha, hogy nem jött el a reggel,
hogy az időbe ragadva kővé fájdult testtel
vártam a pillanatot, és nem voltam remény.
Nem voltam sötétség. Nem voltam a fény.
Helyette messiásként vártam a napot,
s közben éjszakám - a legszebb - végleg itt hagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése