Le kéne tenni. Le kéne írni.
Egymás után csak betűket hányni.
Kiadni magadból, nem kibírni.
Reggel egy szippantásnak is
örültél az édes levegőből...
Erre az órára már a levegő gondolata
is levegőt öl.
Ebből a szögből nézve a pohár
sohasem lesz tovább tölthető.
Ha feladod, mind ami voltál
se létezhet többé már én meg ő.
Régen csak pörögni vágytál
és örülni annak, hogy élhetsz.
Ma már aprónak érzed magad ha nem
vagy közel mindenki szívéhez.
Gyereknek lenni, vagy kicsinek - kinek mi -
bátrabb és büszkébb csata volt.
Eltorzít mindent e kései óra, a pesszimizmusod
és a kor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése