Olykor elkap a sikertelenség, a szegénység régi bája
és felcseng a nemezis hangos muzsikája:
az irigy, sárga suttogás: gonosz hangjegyek,
mert hasonlók vagyunk mi: két érett szörnyeteg.
"Elértem mindent amit akartam?
Igen, Stabil a föld alattam.
De Te stabil földről indultál
és ohh keveset izgultál.
És kevesebbet akartál,
ezért otthon maradtál.
És minden iskolád jeles
és anyád mindig megkeres..."
Ugyanazok a hangok egy másik kínos dalban.
A nemezisről, kinek születni akartam.
Játszom könnyezve hajnalig a hangokat:
s akkor semmiből elkap a gondolat:
nem azért élek, hogy túlharsogjam dalod
hanem, hogy ahhoz mérjem magam, akivé válni akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése