A mindig tipegéstől pörgő
lakás most lassú, idegörlő,
boldogságtól válás.
Kis családi szállás.
Utáljuk a csendet.
Gyűlöljük a rendet.
S epedünk, hogy csak még
egyszer rosszalkodjon egyet.
De most kisebb alkuk várnak
S dörömböl a bánat
de nem ugatja senki...
így nem tud megijedni.
Mégis, mégis ott van
a régi lábnyomokban
a pokrócon, az ágyon
a kis szeretet álom.
Ott vagy minden reggel
Hisz új reménnyel kel fel
a nap, s hisszük megéri még kicsiteltolni a pihit.
Kettős érzés facsar minket:
Persze szar nagyon, hogy ez most így lett.
De a fájdalom egy fontos jelző,
hogy tényleg mi volt, van s majd lesz ő.
Tőle lettünk "mi" egy család
Kik legyőzünk még ezer halált.
A mindig tipegéstől pörgő
lakás most lassú, idegörlő,
minden percért hálás,
kis családi szállás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése