Visszamerengés

Januárnak e napján
mindig visszarévedek.

Hozzád kedves barátom

a múltba, csak, hogy féltselek.

Ott állok és megmentelek,

a jövőtől, a bajtól.

Megfosztalak téged a balsors

akarattól.

Csodállak és megbocsátok

megsímitom arcodat.

Azt hazudom megnyered majd
minden vesztett harcodat...

Olyan boldog leszel kincsem

a jövőben, mit álmodok

De szívem merengésére

a valóság-agy rámorog.

És Te elkísérsz az ajtóig,

megfogod a kezemet.

És a fülembe suttogod:
"Nyisd ki két, kék szemedet!"