Az utolsó napodon

Mit tennél ha azt mondanák, ez a nap az utolsó?
S rövid életedre, mint lakat zár a koporsó.
Mit tennél ha valaki azt mondaná neked:
mindent ami voltál, lennél, ebbe a napba tedd?
Csak zokognál azon, hogy mindennek vége?
S átkoznád magad, amiért annyi mindent kéne
még tenned, amire nem elég csak egy nap....
S dühöngenél amiért nem szóltak már tegnap.

Vagy számot vetnél, minden téglát külön:
amit utadon raktál le, hószirten vagy füvön.
Amiből felépült kusza sorsod háza,
s bár ledől, talán számít milyen volt a váza.

Vagy elmondanád annak, kinek sosem merted,
hogy csoda volt, hogy Őt megismerted...
Hogy miatta keltél, hogy ma is miatta kelsz,
hogy róla álmodoztál, s ha ma álomra lelsz:
Ő lesz elmédnek végső gondolatja
s, hogy emlékedet róla a halál sem ronthatja.

Vagy csak ülnél csendben... nem csinálnál semmit.

Csak bánnád, hogy mit ma tennél, mért nem tetted eddig.