Szotyi világa

A világom a fürdő ajtajától az ágy széléig tart.
"Vicces" karjától, "komoly" tekintetéig.

Reggel "vicces" kelt fel majd óráknak tűnő öltözködés után, lassan nyitja ki a barna ajtót egy kis ideig még hatalmasabbá téve a birodalmam.
Ha úgy látom még fáradt, szoktam viccelődni azzal, hogy elszaladok a fák közé és hagyom, hogy megtaláljon. Ha álmosabbnak ítélem még az úttestre is lemegyek így még nagyobb lehet a sikerélménye, hogy épségben meglelhetett. Ő a legjobb barátom. Lent még játszik velem, felvisz a lépcsőn, hogy izmosabb legyen a karja, aztán a reggelimbe mindig belevagdos egy kis kolbászt és odasúgja, hogy "ne mondd el "komoly"–nak!". Sose mondom el.
Aztán "vicces" elsiet, hogy gyűjtsön nekem a betevő falatra. Egy darabig csend van. Én próbálok hallkan őrködni a világom felett. Mikor "komoly" felkel, tudom, hogy mindig rossz kedve van ezért igyekszem nem útban lenni, csak finoman és szolidan ugrom a fejére, hogy lássa azért még szeretem. Minden próbálkozásom ellenére, sajnos "komoly" is elmegy, hogy pénzt keressen. Tudom, hogy a világomat fenn kell tartaniuk, úgyhogy hamar beletörődöm, hogy ma is egyedül kell vigyáznom rá és nem haragszom rájuk.
Alig hihető de minden nap sikerül megőriznem a békét, megtartani a rendet.
Amikor "komoly" hazajön hatalmas ugrásokkal jelentem be neki, hogy nincs veszély és hogy még most is szeretem. A "kiváglak az ablakon!" egy remek játék lehet, ugyanis ha nagyon magasra ugrom "komoly" mindig megígéri, hogy megcsinálja velem. Azt hiszem mostmár bármelyik nap sikerülhet, úgyhogy minden nap gyakorolok.
Mikor minden lecsendesedik "komoly" körül, egy simogatással jelzi, hogy eljött az én időm és ilyenkor játszom vele kicsit. Persze nem olyan ügyes, mint "vicces" de legalább megpróbálja. Ha rosszabb napja volt "komoly" nem simogat meg csak leül az ágy szélére és hosszú percekig keres valamit. Ilyenkor odamegyek, a fejemet a keze alá rakom és finoman jelzem, hogy megtalált. Ezután vigyázom a lépteit a világom minden szegletében, nehogy megint elveszítsen.
Délután "komoly" is kitágítja a világomat és elviszem sétálni. Vele ez sem olyan izgalmas, de gyakran leveszi rólam a pórázt, mert őt nem merem megviccelni... olyan gyakran.
Este "vicces"–t és "komoly"–t együtt viszem le. Ez a kedvenc időtöltésem.
Ilyenkor kell a legnagyobb világra vigyázni és rájuk is, de ez sose tántorít el. Mindketten elmesélik mi történt velük amíg távol voltak tőlem és én finom ugrálással vagy ugatással közlöm, hogy sikeres volt az én napom is.
Amíg "komoly" főz, "vicces" lefekszik mellém a földre és bírkózunk.  Azt hiszem ezt "ne a tiszta ruhádban!"–nak hívják, mert "komoly" gyakran kiabálja be kintről. Mikor "vicces" elfáradt mind megyünk aludni.
Ha lassabban kezdenek szuszogni tudom, hogy én is alhatok. Persze csak éberen, hiszen most is örkődöm.


A birodalmam a fürdő ajtajától az ágy széléig tart.
Kicsi terület ez, de senkinek sincs hatalmasabb világa.